Sajnálatos módon a magyar fuvarozók körében a szakágazatra jellemző krónikus forráshiány következtében, visszavezethetően a fuvardíjak reál nyereség tartalmának évek óta folyamatosan csökkenő tendenciájára, a teljesített fuvarok után esedékes fuvardíjak lassú, nemegyszer akár 90 napig is elhúzódó fizetési ütemezésére, valamint a kétes követelések egyre növekvő részarányára, mindinkább időszerű probléma annak eldöntése, a szükségszerű fejlesztések során milyen járműtípus beszerzése történjék, elegendő-e a vállalkozás jövedelemtermelő képessége az új jármű rentábilis fenntartásához, vagy csak használt jármű beszerzése lehetséges és indokolt. 

Amennyiben általában hosszas mérlegelést követően a vállalkozó előtt körvonalazódik a beszerzésre kerülő jármű típusa, életkora, máris dönteni kell, elegendő saját szabad pénzeszköz áll-e a vállalkozás rendelkezésére a beszerzés biztonságos lebonyolításához, vagy sem. A válasz az esetek többségében sajnos egyértelműen nemleges, elkerülhetetlen tehát a megfelelő elvi finanszírozási módozat, illetve forma megkeresése, majd ezt követően annak gyakorlati adoptálása a tényleges kínálathoz, megtalálva azt a finanszírozót, amely meg is tudja valósítani a kiválasztott konstrukciót. 

A fenti probléma megválaszolása a fuvarozói kör számára a hiányzó speciális pénzügyi-gazdasági tapasztalatok miatt általában nem egyszerű feladat, az alapos mérlegelés igencsak fontos a későbbi problémamentes szerződés teljesítéshez. 
Domináns kérdés az előleg nagysága, amely általában új eszköz esetében a nettó vételár 20%-a, használt esetén pedig 30%, vagy magasabb. Figyelembe veendő, hogy minél magasabb az előleg, általában annál kedvezőbbek a finanszírozási feltételek, a teljes futamidő alatt fizetendő mellékköltségek és kamatterhek, a szerződéskötéshez kapcsolódó bonítás vizsgálati procedúra, ezzel szemben minél kisebb az előleg, annál magasabb lesz a fizetendő havi vagy egyéb ütemezésű törlesztő részlet, annál jobban rákényszerül a finanszírozó a mélyebb bonítás vizsgálatra. 

Nagyon fontos a megfelelő finanszírozási forma kiválasztása. Normál körülmények között egy vállalkozás két finanszírozási módozat között választhat, mégpedig a klasszikus pénzügyi lízing, valamint az operatív lízing, mint egyfajta bérleti forma, ahol a pénzügyi lízing esetében a lízingtárgy tulajdonjogának átadása egyértelműen a szerződésben rögzített, a teljes beszerzési érték ÁFA tartalma pedig azonnal kifizetendő az előleggel együtt, majd visszaigényelhető a megfelelő feltételek megléte esetén, míg az operativ lízing esetében a tulajdonjog átadása a futamidő végéig szabadon szabályozható és az ÁFA összege is csupán a megfizetett törlesztések arányában jelentkezik, mindemellett bizonyos feltételek megléte esetén az operatív lízing díja költségként azonnal elszámolható. 

Erős dilemma a kétféle konstrukció közötti választás, hiszen mindkét forma számos előnnyel és hátránnyal is jár, melyek közül talán a legfontosabb az azonnali ÁFA fizetés kötelezettsége, hiszen ez a kisvállalkozók számára a beszerzések magas értéke miatt gyakran áthidalhatatlan, jóllehet ehhez bizonyos fuvaros érdekvédelmi szervezetek a tagjaik részére biztosítják a szükséges áthidaló hitelt, melyek kamatszintje és lebonyolítási módja minden körülmények között javasolt. Amennyiben ez az út nem járható, gyakran maguk a finanszírozók is kínálnak ÁFA áthidaló hitelt, azonban ezek odaítélése általában lényegesen problematikusabb, mint az alapfinanszírozásé, tapasztalatok alapján ezt a megoldást csak végszükség esetén érdemes igénybe venni. Ennél könnyebben járható út az úgynevezett nyíltvégű lízingfinanszírozási forma, ahol az ÁFA tartalom a teljes futamidőre költségmentesen felosztott, így viszonylag kis ÁFA összeg jelentkezik egyszerre. 

A finanszírozás kiválasztásakor meghatározó jelentőségű a finanszírozásnál alapul vett devizanem is, mely lehet Forint vagy valamely idegen deviza, jellemzően korábban a DEM-bázis, azonban napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az EURO is. Devizalapú finanszírozás a domináns devizabevétellel rendelkező vállalkozóknak ajánlott, ez a forma általában lényegesen kedvezőbb lehet, mint a Forint bázisú finanszírozás, azonban a forintleértékelés szerezhet kellemetlen meglepetéseket is. Ennek ellenére viszonylag kis rizikóval választható a deviza bázisú finanszírozás pl. nemzetközi fuvarozói tevékenység, vagy rövidebb (max. 3 év) futamidő esetén. 

A legtöbb járműkereskedő egyébként maga is kapcsolatban áll egy vagy több szakfinanszírozóval, és ajánlatuk mindenképpen megszívlelendő, azonban gyakran kifizetődő lehet, ha magunk is megkeresünk néhány más forrást is, főleg ha nem ismerjük ki magunkat ezen a területen, hiszen már találhatunk néhány olyan vállalkozást, amelyek leinformálható módon, megfelelő referenciákkal rendelkezve vállalkoznak finanszírozás szervezésre, megkeresve az adott eszköz és bonítási szint függvényében a legjobb finanszírozási formát és finanszírozót.